15. Orgonabemutató a Kassai téren

Dóczi Klára beszámolója
Ezúttal a zuglói Kassai téri templom orgonáját látogattuk meg. Azt hiszem, egyszerre ennyi kedves vendéglátó még sehol nem fogadott minket: Pajor András plébános úr vendégszeretetét élvezve megtisztelő volt találkozni a templom orgonaművésze, Gesztesi-Tóth László mellett a hazai orgonaművészek és -tervezők két legendás személyiségével, Kárpáti Józseffel és Baróti Istvánnal. Így "első kézből" tőlük, azaz maguktól a tervezőktől ismerhettük meg a templom építése-újjáépítése mellett az orgona történetét is, a legapróbb részletekig. Érdekes volt hallani Baróti tanár úrtól – aki többek között a két legnagyobb hazai orgona (az esztergomi bazilika – templomi, valamint a Művészetek Palotája – koncerttermi) tervezője is –, hogyan került "rokonságba" ez az orgona az esztergomival az által is, hogy az ott feleslegessé vált regiszterek sípanyagát sikerült ide átmenteni, kiegészíteni és megőrizni az utókornak.

Az eddig látottak többségéhez képest igen érdekes az itteni hangszer elhelyezése: mivel a karzaton nem állt rendelkezésre elegendő hely ekkora építmény számára, a térbe több szinten "belógatva" tervezték és építették meg az orgonaszekrényeket. A technikai részletekről Vági Gyula orgonaépítő mestertől és Tóth Tamás építészmérnöktől, a vörösfenyőből készült orgonaszekrények tervezőjétől tudhattunk meg sok érdekességet. Nekünk félelmetes látvány volt az orgona belseje is, a nézelődés közben nem ártott némi óvatosság, nehogy véletlenül beessünk a karzat szintjénél 2-3 m-rel mélyebben végződő torony hatalmas sípjai közé...
   
A három művész megajándékozott bennünket egy különleges koncerttel, ez alkalomra magyar műveket választva. Az élmény – ezt talán mondanom sem kell ilyen művészek előadásáról szólva – nagyszerű volt. A befejezésül elhangzott Koloss-darabok szépsége, regisztrációja, dinamikája különösen lenyűgözött: azt hiszem, nem csak én hallottam most első ízben ezeket a szinte sosem játszott kortárs műveket. Talán az orgona említett térbeli elrendezésének következménye, hogy a hatalmas hangerőt ebben a kitűnő akusztikájú térben, lentről hallgatva, az volt az érzésem, hogy ez az orgona akár egy bazilikában is megállná a helyét.

Kárpáti és Baróti tanár urakat a múlt év októberében sikerült hallanom a Járdányi Pál Zeneiskola 50 éves orgona tanszakának jubileumi koncertjén a vízivárosi Szent Anna templomban. Azon a megható, bensőséges rendezvényen, melyen az orgonakoncert keretében elmondott visszaemlékezéseik révén több évtizedes munkásságuk jelentős részéről kaphattak képet az egykori és jelenlegi tanítványok, szülők, vagy csupán tisztelők. Baróti tanár úr esztergomi orgonabemutatója is emlékezetes élmény volt. Külön öröm ezek után számomra, hogy most mindkettejükkel újból találkozhattam, beszélgethettem, és hallhattam e kivételes alkalomból, most a mi tiszteletünkre adott, mondhatni "személyre szóló" koncertet.

A bemutató – ahogy ez máskor is előfordult – már-már az éjszakába nyúlt, mivel vendéglátó¬ink jóvoltából minden érdeklődő tetszése szerint kipróbálhatta az orgonát. A jó hangulatban itt nem csak "komoly" orgonadarabok, hanem "tücsök-bogár" is előfordult, Jarre-szerzeménytől kötetlen improvizációig. (Az orgonabemutatók abban is egyedülállóak, hogy ezeken mindenki bátran eljátszhatja a kedvenceit – amennyire tudja –, és itt nem számít az sem, ha valakinek esetleg csak erre az egy alkalomra adódik módja gyakorolni, sőt, annál értékesebb a teljesítménye.)

Másnap kissé nehezemre esett a korai felkelés, ugyanis a sors úgy hozta, hogy akkor éppen két érdekes orgonabemutató-helyszínre utazhattam: Pannonhalmára és Zircre. Az előbbi apátsági templomban volt a legutóbbi orgonabemutató, a zirci bazilika meglátogatására pedig készülünk. Várjuk hát a következő bemutatókat...

A koncert műsora:
Kodály Zoltán: Csendes mise (Kárpáti József)
Kodály Zoltán: Prelúdium; Liszt Ferenc: Ave Maris Stella (Baróti István)
Koloss István: Elégia; Húsvéti fantázia (Gesztesi-Tóth László)

Vilt Antal beszámolója
Ismét egy nagyszerű orgonabemutatón vagyunk túl. Mint minden hangszernek, a bemutatónak is külön-külön meg van a maga varázsa. Mindenki másképpen éli meg: van, akit az orgona ejt ámulatba, van, akit az adott hely, vagy éppen a bemutatót tartó művész játéka, de azt hiszem, hogy sokunknak ezek összessége jelent egy különleges élményt, az ilyen és ehhez hasonló alkalmakon. Ebben a különleges élményben lehetett része azoknak akik részt vettek a Kassai téri bemutatón. Ritka alkalom, amikor három művész egymás utáni játékát csodálhatják a résztvevők, ráadásul úgy, hogy ebből kettő tervező: Baróti István és Kárpáti József tanár urak, és a "házigazda", Gesztesi-Tóth László művész úr. Payor András plébános úr szívélyes bevezetőjéből kihallatszott, hogy szívén viseli az egyházi zenét, és egyáltalán "a zenét". Ezután következett egy rövid ismertetés az orgonáról és egy kis meglepetés számomra, amikor az orgona tervezője előadta, hogy a hangszernek egy pár regiszterét a Mátyás-templomból, valamint az esztergomi Bazilikából bontottként vásárolták és azt építették be. "Na ez is egy érdekes dolog lehet" – gondoltam magamban, vegyes érzésekkel vártam a hangszer megszólalását. Ott és akkor saját előítéletemben kellett csalódnom, és be kell vallanom, nem is kicsit.

Egy fényes, szép hangú orgonát hallhattunk, mely a művészek kezei által a játszott művek szerint ha kellett ünnepelt, ha kellett könyörgött, dicsőített, fájdalmat, megnyugvást zengett. A hangszer hangja halkan betöltött minden kis zeg-zugot, vagy erőteljesen hömpölygött a karzatról lefelé, mint egy megáradt folyó. Az elhangzott művek nagy sikert arattak.
   
A műsor után következett a szokásos hangszerpróba, közben lehetőség volt az orgonaszekrény belsejét is alaposan szemügyre venni. Hosszas szemlélődésem közepette Baróti művész úr lépett oda hozzám, látva érdeklődésemet az orgona belső részei iránt, és barátságosan mutatta be a hangszer felépítését, legnagyobb sípját és azokat a regisztereket, amelyek nem kimondottan ehhez az orgonához készültek, de ide lettek beépítve. Kárpáti művész úr közben fürgén, fiatalos lendülettel oda-oda lépett az éppen játszókhoz, ha valami "bántotta a fülét". Több alkalommal is korrigált a regiszterkombináción egy pár szó kíséretében, "egy kicsit sok a pedál", és már tett is róla, hogy minden a legnagyobb rendben szóljon. Az est folyamán mind a három művésszel szívélyes, jó hangulatú beszélgetéseket folytattak a résztvevők. Sajnos nem mindegyik bemutatón tudok részt venni, de számomra az eddigiek közül, amelyiken lehetőségem volt ott lenni, ez tetszett a legjobban. Egyszer mindhárom művészt szívesen látnám, hallgatnám Ipolyvecén egy jótékonysági orgonakoncert keretében, remélem, ez nem csak egy álom marad. Köszönet a művészeknek a szép estéért, hogy feláldozták szabadidejükből azt a pár órát, és ezzel is gazdagították szürke hétköznapjainkat. Tervezzenek még sok ehhez hasonló orgonát, az sem baj, ha minden regiszter más-más hangszerből kerül beépítésre, csak a végeredmény legyen hasonlóan jó. Természetesen szólaltassák is meg saját kezűleg ezeket a hangszereket, ehhez kívánok nekik jó egészséget. A szervezők is megérdemlik a köszönetet, hiszen szabadidejüket, energiájukat nem kímélve teszik mind ezt. Szeretném most mindannyiunk nevében kinyilvánítani ezt az elismerést, és reméljük, további szép élmények várnak bennünket.