18. Orgonabemutató a Belvárosi Főplébániatemplomban
Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. Ezúttal a Belvárosi Főplébániatemplomban tartott bemutatóról olvashatnak beszámolókat.
Dániel András beszámolója
Mekkorák is voltunk, honnan is jövünk? Szokás szerint ez a keserédes gondolat járt a fejemben, miközben a Párizsi udvar elképesztő homlokzatában gyönyörködve lépdeltem, mindössze pár percel a beígért orgona bemutató előtt, annak színhelye felé.
És igen, már önmagában az is különleges dolog hogyha az ember egy több mint 950 éves múltú templomba léphet, kiváltképp annak tudatában, hogy itthon van, ez a saját múltja, a saját történelme.
Ennyi idő nem kevés, juttatja eszembe a templombelső, amely egyben komoly történelmi áttekintés is, a Vajdahunyad Vár belsőre kísértetiesen emlékeztetően festett reneszánsz kupolaívektől a Trianon mementoként meredő lobogócsíkig húzódó utalásokkal.
Túlságosan sok bámészkodásra azonban már nem maradt időm, mert a rendezvény szervezője megkezdte előszavát a jelentős számban összegyűlt hallgatóság előtt. Nekem ez az alkalom mindössze a második volt ebben a sorozatban, a tavalyi, csekélyebb látogatottságú, de ugyancsak emlékezetes Bosnyák téri után. Ott hosszasabb, az orgona építését és restaurálását részletesen bemutató, technikai csemegékben bővelkedő eligazítást kaptunk, itt viszont inkább csak egy, a hely méltóságához illően rövid előszót, az avatottabbak számára a koncert után felkínált lehetőséggel a hangszer testközeli megismerésére.
Maga az előadás azonban minden technikai fejtegetést helyettesített, kivételes részletességgel bemutatva a hangszer fantasztikusan széles hangzásvilágát. A nyitó Bach-tétel megrázó drámaisága mutatta a hangszer erejét, a későbbi Liszt-műben pedig a lágyabb, sokszor szinte plasztikus, jégcsap-csepegés szerű hangok is a felszínre jutottak. Leírhatatlan spektrum, sokszor mellbevágó hangerővel párosulva, mégis minden egyes hang és hangzás kristálytisztán volt hallható az igen változatos kialakítású belsőtér ellenére. Az ember már-már hajlamos elhinni, hogy egy ilyen különleges és változatos térnek a tervezésére akkoriban még akusztikai szempontok is alapvetően kihatottak. A koncert többi része leírhatatlan, csak a helyszínen, egyénileg megtapasztalható élmény volt.
Az előadást követően az előzetes ígérethez híven az egybegyűltek 30-as csoportokban mehettek fel a csodaszép, lentről pasztelkék színben tündöklő hangszerhez. Itt a vízuális élmény mellett a jelenlévők azt is konstatálhatták, hogy a műértők/élvezők között, velem ellentétben, jónéhányan nem csak gondolati és érzelmi síkon találkoznak ezzel a rendkívül összetett hangszernek a világával, hanem meglepően ügyesen képesek azt meg is szólaltatni.
Végezetül azt mondhatom, hogy óriási élmény volt ez az orgonabemutató számomra, és remélem még idén alkalmam lesz más helyszínen is tovább követni ezt a nagyon ígéretes és szembetűnően egyre népszerűbb kezdeményezést.
Morva Judit beszámolója
2008. július 16-án egy igen nagy létszámú és családias hangulatú orgonabemutatón vehettem részt a budapesti Nagyboldogasszony Főplébániatemplomban. Már hetek óta készültem erre a szép és emlékezetes orgonabemutatóra. Már számoltam a napokat, hogy mikor kerül rá sor. Végre elérkezett a nap, amikor elkezdődött az orgonabemutató. A program elején Virágh András röviden beszélt a templomról és az orgonáról, majd egy kis koncertszerű előadásban bemutatta az orgona működését. Az orgonaépítő cég részéről Váradi István orgonaépítőmester is jelen volt, aki készségesen válaszolt a kérdezőknek, megmutatta az orgonát, ki is nyitotta és bárki, aki akart, belenézhetett az orgona belsejébe. Virágh András művész úr fáradhatatlanul regisztrált az orgonát kipróbálóknak, válaszolt a kérdéseinkre. A bátrabbak, köztük én is, oda ültek az orgona mellé és én is eljátszhattam az orgonadarabomat, melyet kisebb alkalmi kórus is kisért a bemutatón jelen lévő református kántorképző hallgatók részéről.Voltak köztünk profibbak és kezdők is, és mindenki alig várta, hogy sorra kerüljön. A bemutató vége felé sokan elmentek már, de akik ott maradtak, azok még beszélgethettek a művész úrral és az építőmesterrel. Érdemes volt maradni, mert a bemutató végére családiasabb lett a hangulat és bensőségesebb, és volt lehetőségünk mégegyszer közelebbről megnézni és kipróbálni újra e csodálatos hangzású orgonát. Én nagyon jól éreztem magamat, az orgona tudásom is fejlődött, melyet részben ezeknek a jól sikerült bemutatóknak is köszönhetek, és nagyon örülök, hogy ezeken részt vehetek. Ezúton tolmácsolom édesanyám véleményét is, aki szintén nagyon jól érezte magát és tetszett neki az orgonát kipróbálók játéka is.Édesanyám számára azért is volt nagy élmény ez a bemutató, mert először vett részt egy ilyen nagy létszámú bemutatón - tele volt a templom -, és régen éppen ebben a templomban volt az egyházi esküvője. Hálás köszönet a szervezőnek, és Virágh András orgonaművész-karnagy-főiskolai tanár úrnak, valamint Váradi István orgonaépítőmesternek. A bemutatókon máskor is szívesen és örömmel részt veszek, ahol új embereket és barátokat szerezhetek, és mindig más és más orgonákat, művészeket, orgonaépítőket ismerhetek meg. Nekem ezek a bemutatók adnak lelkierőt ahhoz, hogy az életemben nagyon fontos, kitűzött célt megvalósíthassam, ugyanis az orgonálás lett az, amiben megtaláltam az életem értelmét. Szeretném tovább fejleszteni tudásomat is. Egyben szeretnék itt köszönetet mondani édesanyámnak is, akinek a segítségével az orgonabemutatókon részt vehetek, nyugdíjas létére mindig lehetővé teszi, hogy eljuthassak ezekre a szép, családias hangulatú orgonabemutatókra. Egyben köszönetet szeretnék mondani orgonatanáromnak, Klucsik Eszternek, akinek segítségével eddig eljutottam az orgonálásban, valamint Király Csaba Liszt-díjas orgona- és zongoraművésznek, továbbá Pálúr János orgonaművésznek, zeneakadémiai tanárnak támogatásukért, bátorításukért!
|