|
17. Orgonabemutató Pusztaszabolcson
Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. Ezúttal a Kassai téri bemutatóról olvashatnak beszámolókat.
 Selmeczi Vilmos beszámolója
Június 14-én egy igazi ritkaságot nézhettünk meg a Fidelio Orgonabemutató sorozat keretében. A pusztaszabolcsi templomban található Magyarország legrégebbi működő barokk orgonája. A gondosan restaurált hangszer nemcsak a liturgiát szolgálja, hanem a koncertezést is. Bár a repertoárt behatárolja az úgynevezett "rövid oktáv" (a pedál is ilyen), de ha az előadó tájékozott ennek a korszaknak az irodalmában, akkor bőségesen talál játszanivalót.
A restaurálás kalandos történetét Baltási Nándor plébános úr ismertette – a restaurálás előtt fényképeket elnézve valóban szinte látnoknak kellett lennie annak, aki bízott a sikerben. Sajnos Varga László orgonaépítő mester nem tudott részt venni a bemutatón – úgy gondolom, sok érdekes dolgot megtudhattunk volna az újjáépítésről.
 Sirák Péter egy rövid koncert keretében mutatta meg az orgona hangzását – a korabarokk és "java"barokk korban írt művek nagyszerűen szóltak az orgonán. A koncert után kipróbálhattuk a hangszert – a gondos restaurálást a játszóasztalnál(szekrénynél) is megcsodálhattuk, a gyönyörű, impozáns homlokzathoz méltó a hangszernek ez a része is. Talán a világítást oldhatták volna meg szebben – mert a jelenlegi megoldás egy kicsit „ideiglenesnek” tűnik: egy magas székre helyezett halogénlámpa világítja meg a kottatartót és a manuálokat.
Már Sirák Péter játéka során "beleszerettem" az orgona hangjába – ritkán hallani ilyen szép hangú és kiegyenlített principálkart. Remélhetőleg az ötvözetek titkát nem vitték teljesen a sírba a régi mesterek…
 Én Pachelbel egy korálfugettáját és Georg Böhm korálvariációját játszottam el – a Pachelbel-darabban pedált is használtam, bizony le-le kellett pillantanom, mert nemcsak a rövid oktáv volt szokatlan, hanem a pedál hangterjedelme is, így a billentyűk vaskosabbak, mint a szabvány pedálbillentyűzet. Viszont a szép hangzás, a kiválóan működő, érzékeny mechanika hamar elfelejtetett minden szokatlan oldalát ennek az "ékszerdoboznak".
Ezután a plébános úr vendégül látott minket a plébánia hangulatos kertjében szalonnasütésre és más finomságokra. Akinek az eszem-iszom után maradt még némi ereje, az visszamehetett az orgonához – többen éltünk is a lehetőséggel. Az egyik szervező (Girolamo) jónéhány korabarokk szerző darabját – Scheidemann-t, Frobergert stb. hozott magával, én ezúttal Diruta és Merulo műveiből játszottam. Persze ezekhez a darabokhoz "igazi" régi olasz orgona kellene, de a pusztaszabolcsi hangszer lágyabb tónusú principálkara igen alkalmas az ilyen darabok megszólaltatására is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Selmeczi Vilmos beszámolója
Sirák Péter egy rövid koncert keretében mutatta meg az orgona hangzását – a korabarokk és "java"barokk korban írt művek nagyszerűen szóltak az orgonán. A koncert után kipróbálhattuk a hangszert – a gondos restaurálást a játszóasztalnál(szekrénynél) is megcsodálhattuk, a gyönyörű, impozáns homlokzathoz méltó a hangszernek ez a része is. Talán a világítást oldhatták volna meg szebben – mert a jelenlegi megoldás egy kicsit „ideiglenesnek” tűnik: egy magas székre helyezett halogénlámpa világítja meg a kottatartót és a manuálokat.
Én Pachelbel egy korálfugettáját és Georg Böhm korálvariációját játszottam el – a Pachelbel-darabban pedált is használtam, bizony le-le kellett pillantanom, mert nemcsak a rövid oktáv volt szokatlan, hanem a pedál hangterjedelme is, így a billentyűk vaskosabbak, mint a szabvány pedálbillentyűzet. Viszont a szép hangzás, a kiválóan működő, érzékeny mechanika hamar elfelejtetett minden szokatlan oldalát ennek az "ékszerdoboznak".
