4. Orgonabemutató a Zeneakadémián
Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. A negyedik bemutatóra június 28-án a Zeneakadémia Nagytermében került sor.
Kovács Balázs így számolt be az eseményről: "Pálúr János és Baróti István művész urak vezetésével az eddig csak távolról csodált hangszerre nem egy szokványos hangszerismertetés keretében, hanem az orgonaművész szemszögéből tekinthettünk rá. A hangzás szépségeibe, problémáiba és az orgona történetébe a hangszert régóta közelről ismerő művészek vezettek be minket, sokszor személyes történetekkel gazdagítva a beszámolót.
Jó volt látni azt a sok korosztályt, amely az orgonabemutatóra eljött: óvodások édesanyjukkal, fiatalok, középkorúak és nyugdíjasok is érkeztek szép számban. Sőt, nem csak Budapestről és környékéről, de az ország távolabbi részeiből is jöttek orgonabarátok. A jelek szerint a rendezvény már túlnőtte a Fidelio fórum kereteit, és szájról-szájra terjedve vonzza a hangszer iránt érdeklődőket, kortól és lakóhelytől függetlenül.
Mint gyakorló kántornak, számomra természetesen a legnagyobb élményt a Zeneakadémia orgonájának kipróbálása jelentette, hiszen normális körülmények között erre nem jut lehetősége az orgonán játszók többségének. A bemutatókon bárki leülhet a híres hangszerek játszóasztalához, és játszhat rajta pár percet; s bár ez az adott orgona alapos megismeréséhez persze nem elég, de meghatározó élményt jelenthet a művészi pályára készülő, vagy kedvtelésből, egyházzenészként orgonáló érdeklődők számára is. Köszönjük a lehetőséget, és a szervezők munkáját!"
Vargha Viktor, a fiatalabb korosztályt képviselve így értékelte a bemutatót: "Nagy érdeklődéssel vártam Pálúr János orgonabemutatóját a Zeneakadémáia nagyorgonájáról. Különösen azért, mert eddig még nem vettem részt ilyen programon. Magamról annyit, hogy 13 éves vagyok, négy éve tanulok zongorázni, reményeim szerint szeptemberben elkezdhetek orgonálni tanulni. Nagyon érdekes volt az, amit Pálúr János megosztott velünk az orgonáról: megismerhettük a történetét, s mint kiderült, több jelentős hibája is van, de így is egy csodás hangszer. Különösen érdekes program volt, amikor kipróbálhattuk az orgonát. Igazi megtiszteltetés volt, amikor - már tudatában az orgona korának és történetének - én is kipróbálhattam a hangszert és megtapasztalhattam, hogy milyen gyönyörű hangja van. Igazi élmény volt játszani ezen a nagy múltú orgonán. Először voltam orgonabemutatón és remélem, hogy a sorozat további állomásaira is el tudok jutni."
Moreh Ágnes egyetemi hallható is elküldte véleményét: "Június 28-án a Zeneakadémia nagytermében tartottak orgonabemutatót. Bár a sorozatnak nem az első alkalma volt, én csak két héttel ezelőtt hallottam róla, és azonnal eldöntöttem, hogy én is csatlakozni szeretnék a társasághoz. Nagy orgonákat ugyanis nem minden nap láthat az ember. Ezek közé tartozik a Zeneakadémia orgonája is, amely egy évvel ezelőtt még Magyarország egyetlen koncerttermi orgonája volt.
Az estét Pálúr János orgonaművész, a Zeneakadémia tanára indította egy improvizációval, amin keresztül bemutatta a hangszer lehetőségeit, hangszíneit. Majd néhány mondatban elmesélte az orgona építésének, átépítéseinek történetét – 100 év alatt (az orgona 1907-ben épült) nagyon sokat változtattak, újítottak rajta. Elég sok szó esett a hangszer – és így az orgonaművész – korlátairól is, ennek ellenére hallhattuk azt is, hogy ha az ember "ügyesen" bánik a regiszterek adta lehetőségekkel, nagyon jó hatást lehet elérni akkor is, ha nem minden hangszín felel meg az orgonista elképzeléseinek. Van tehát mozgástere az előadónak.
Ezek után mi is "előadóvá" válhattunk néhány percre, ugyanis lehetőség volt kipróbálni a hangszert. Érdekes volt tapasztalni a játszóasztal távolságából adódó késést, amit az ember a legtöbb templomi orgonánál nem érez, hiszen a sípok szinte a közvetlen közelünkben vannak. Nagy örömmel ültem én is oda a játszóasztalhoz – azért is volt ez különleges öröm számomra, mivel bár két éve tanulok orgonálni, nem ezt választottam hivatásnak, csak egyetemi tanulmányaim mellett, kikapcsolódásként, a magam és mások örömére zenélek. A zene mindig is az egyik legfontosabb része volt – és marad is – az életemnek, ezért használok ki minden ezzel kapcsolatos lehetőséget, és erre biztatok mindenkit, aki szintén a zene és az orgona szerelmese."
|