A Müpa-beli szervezést igen kedvezőnek ítéltem annak ellenére, hogy a helyszínen hallhattunk az „utolsó pillanat” miatt kialakult nehézségekről („rendetlen pódium”, korlátozott időkeret). Mindezek azonban egyáltalán nem voltak zavaróak, a lényeget nem érintették. E-mailes érdeklődésemre a szervezőtől szinte azonnal nagyon kedves hangú választ kaptam, aki köszönő levelemre is részletesen reagált. Már az értesítés stílusa olyan volt, hogy szinte régi ismerősének éreztem magam, és őszinte várakozással néztem a bemutató elé.

Zongorázni tizenegy éven keresztül tanultam, ma sajnos nem vagyok „gyakorló” muzsikus. Rendkívüli hálával gondolok azonban mindazokra, akik kapcsolatba hoztak a zenehallgatással, amely eddigi életem egésze során végigkísért. Rendszeresen járok hangversenyekre, szívesen olvasom a zenei tárgyú írásokat, honlapokat, és amennyire tudom, figyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi koncertéletet. Mivel zenei alapjaim képzését fontosnak tartom, nagy örömmel vettem részt az orgonabemutatón. Orgonahangversenyek alkalmával csak egy-két esetben fordult elő, hogy a művész az előadásra kerülő darabokról szólt néhány szót. A hangszert közelebbről eddig még alig volt lehetőségem megismerni. A kezdeményezést éppen ezért nagyon fontosnak és érdekesnek tartom, a megvalósítást pedig – ez alkalommal – igen jól sikerültnek.

Baróti István olyan fontos és számomra teljesen új, de követhető ismereteket adott az orgonaépítésről, amelyre korábban nem is gondoltam. A nagyon őszinte, komoly, mégis kellemes előadást rendkívül szerencsésen egészítették ki Fassang László zenei illusztrációi, amelyek nyomán, úgy érzem, értőbb módon hallom megszólalni az orgonát. Nagyon tetszett az az ötlet, hogy jelentkezni lehetett orgonajátékra, valamint az, hogy a jelentős számú érdeklődőnek az orgonaépítés teljes dokumentációjába módja nyílt betekinteni. Az utóbbiak nagy száma meglepetést jelentett számomra. Az orgonaművek előadását Fassang László játéka koronázta meg.

A Művészetek Palotájában töltött egész idő alatt komoly, elhivatott érdeklődést, igen magas színvonalú, mégis követhető és elmélyült ismertetést élvezhettem. Míg Baróti Istvánt és Fassang Lászlót hallgattam, nem csupán zenei ismereteim bővültek, de meggyőződtem arról, hogy napjaink egyre több, lehangoló kulturális jelensége közepette is vannak olyan elhivatottak, akik – bár munkájuk során megalkuvásokkal is szembesülni voltak kénytelenek – nyugodtan mondhatják, hogy nem éltek hiába. Úgy érzem, hogy a zenei élmény mellett a szervezés formája jóvoltából az emberi értékek terén is minden jelenlevő pozitív, követendő példát kaphatott.

Mind a fentiekért, mind a rendkívül pontosan, kellemes légkörben bonyolított szervezésért hálás vagyok, és a részvétel lehetőségét nagyon köszönöm!

Bak Borbála

Némi késéssel sikerült eljutnom az orgonabemutatóra. Baróti tanár úr már javában mesélt az orgona képességeiről, de nagyjából így is be tudtam kapcsolódni. Azt hittem, sok orgonát láttam már, de ez engem is megdöbbentett. Hogy mikre képes ez a hangszer! Fassang művész úrban pedig ismét nem kellett csalódnom: karakter-improvizációi zseniálisak voltak. Várva vártam a pillanatot, hogy végre kipróbálhassam ezt a monstrumot! Az első benyomásom a hangszerről igen pozitív volt, bár kicsit tartottam tőle, hogy a késések miatt nehogy elússzon a Reger-darab, amit játszottam... aztán ez is sikeresen megoldódott. Összességében az első találkozásom az ország legnagyobb koncerttermi hangszerével fenomenális volt; köszönet érte a szervezőknek és persze a két művésznek!

Endreffy Attila

(2007. július 12. Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) – Orgonabemutató)