|
11. Orgonabemutató a Deák téri evangélikus templomban
Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. A tizenegyedik bemutatóra a Deák téri evangélikus templomban került sor.  Szabó Bernadett emlékezése, elmélkedése: Jó érzés még így, 2 hónap távlatából is visszatekinteni erre a szép emlékre, pedig annyi minden történt már azóta. Elkezdődött egy új év, tele új reményekkel, várakozásokkal. Ez az esztendő is meghozza a maga fájdalmait, örömeit, élményeit, mint ahogyan „tette” ezt az előző is. Egy volt ezek közül az élmények közül a decemberi orgona-bemutató a Deák téri evangélikus templomban.
Az ember általában azt az eseményt nevezi különös élménynek, mely kiragadja a hétköznapokból. Már eddig is megszokhattuk az orgona-bemutatók jellegzetes hangulatát, de ez a mostani mégis kilóg a sorból. Aki a Deák tér környékén járt Adventkor, nem hagyhatta ki a közeli Vörösmarty téren levő karácsonyi vásárt sem. Egy kis nézelődés után visszatérve a Deák térre izgatottan léptünk be a templomba. Az utcai lámpák narancssárgás fénye áthatolt az ablakokon, érdekes hangulatot varázsolva ezzel az est fényeiben fürdő épületnek. Bevallom, még sosem jártam evangélikus templomban, így a program kíváncsisággal töltött el. A magamfajta orgonarajongó belépve egy ismeretlen templomba azonnal a hangszerek királynőjét keresi. Ez alkalommal ez nem így volt. Elsőként a szentélyt vettem szemügyre, majd az épület jellegét – először azt gondoltam, talán nem is templomnak épült –, és csak azután tévedt tekintetem a karzat homálya felé.
Trajtler Gábor művész úr már várt bennünket, előre elkészített kis „regiszterenciklopédiákat” osztogatott, és programfüzetet, ez a gesztus igencsak jólesett, hiszen érezhetővé tette, hogy felkészült. Eleinte féltem, hogy a résztvevők alacsony száma zavarba hozza, de idővel megérkezett mindenki. Rövid tájékoztatás után már el is foglalta szokott helyét az orgonapadon, mi pedig odalenn a padokban ülve hagytuk, hogy a zene elrepítsen bennünket egy varázslatos világba. Amikor kezei alatt megszólalt az orgona, érezhető volt Isten jelenléte. Játékát szívesen hallgattam volna reggelig, érdekes volt megfigyelni, hogy más felfogásban játssza el a Bach-darabot, mint az általam ismert verzió. Minden orgonának megvannak a sajátos hangszínei, melyek alapján megállapítható, milyen korokban íródott zeneművek adhatók elő rajta – Trajtler Gábor ennek megfelelően választott az orgonairodalom nagyjai közül. Miután meghallgattuk játékát, mi is felmentünk a kórusra, hogy közelről ismerhessük meg az orgonát. Felfelé menet láthattunk egy másik érdekes „hangszert” is, amit az orgonakipróbálás után Trajtler úr szintén bemutatott: egy tucat kisebb méretű, elektromos vezérlésű harangot, melyek óránként egy-egy dallamocskát játszva emelték az Advent hangulatát.
 Sokakat vonzott a téma szakmai része is: igen „intim kapcsolatba” kerülhetett az orgonával az, aki megmászva jó pár lépcsőt mutatott némi érdeklődést eme értékes hangszer iránt. Amatőr fejemmel csak akkor értettem meg a hangszerek királynőjét, amikor a művész úr részletes magyarázatot adott annak működési elvéről. Számomra a legnagyobb élmény az volt, amikor kezemet a basszustorony egyik sípja elé tartva érezhettem az azon kiáramló levegő lágy érintését. Fantasztikus érzés volt… Mindemellett nem feledkezve meg persze Vida Gáborról, aki – mint többek is mondták – egy igazi csoda, hiszen – valljuk be, nem sokan érzik át úgy a zenét, mint ő. Továbbá megemlíteném még a felejthetetlen orgonakipróbálást is. A valódi síporgonák fantasztikus zenei élményt nyújthatnak, ha képesek vagyunk azonosulni lelkükkel.
Láttam sok ismeretlen embert, egy-egy fórumos névhez már tudok arcokat kötni. Rádöbbentem: bár nem ismerjük egymást, s talán soha nem is beszéltünk egymással, – ha igen, akkor is csak közhelyekről – mégis egy elszakíthatatlan lánc összeköt bennünket láthatatlan módon: a zene csodálatos ereje.
Nedeczky János így emlékszik vissza: A finoman langyosra temperált helyiség és a gondosan előkészített írásos anyag már sejttette, hogy a Deák-téri templom orgonabemutatóján komolyan veszik, és szívesen látják az érdeklődő orgonabarátokat.
Trajtler Gábor, a templom orgonaművészének szavai nyomán tiszteletreméltó életpálya, és szeretetreméltó ember bontakozott ki előttünk. Megismertük a templom történetét, Az orgona ezt követő többszöri továbbfejlődését; és az a jó érzés áradt szét bennünk,
hogy egy hosszan érlelt, átgondolt szép diszpozicióval az orgona feltehetően hosszú időre tökéletesedése csúcsára ért. Ezt bizonyították a Trajtler Gábor által előadott művek is: egyensúlyt és harmóniát érezhettünk, a hangszer mindent tudott, amit a művész és a művek kivántak tőle.
 Rendkívüli készséget, és részletekbe menő szakértelmet tapasztalhattunk az orgonával történő közelebbi ismerkedés során házigazdánktól. Szeretettel és elfogyhatatlan türelemmel magyarázott; láttunk nyelvsípot, traktúrát, csuszkát mozgató elektropneumatikus rendszert, és mindent olyan természetes egyszerűséggel tárt elénk, hogy az is megérthette, akit eddig talán nem is érdekelt.
Magam jónéhány művész koncertjét hallottam már ezen az orgonán, de ember és hangszer ilyen mértékű egységét most éltem meg először. Nem gondolnám, hogy az volna ennek magyarázata, hogy Gábor törékeny termetével beékelődve a pozitivmű és az orgonaház közé szinte fizikailag is működő részévé vált a hangzó instrumentumnak. Valószinűbb, hogy a megálmodás és a megalkotás évei alatt kialakult érzelmi kapcsolat anyag és ember, szerkezet és lélek között az, ami kiérlelhette ezt a ritkán tettenérhető szimbiózist. Adja meg az Úr kegyelme, hogy még sokáig részünk lehessen benne!
(2007. december 8. 16:00 Deák téri evangélikus templom (Budapest) - Trajtler Gábor orgonabemutatója; Bruhns: e-moll prelúdium; Bach: a-moll prelúdium és fúga; Dubois: Toccata)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szabó Bernadett emlékezése, elmélkedése: Jó érzés még így, 2 hónap távlatából is visszatekinteni erre a szép emlékre, pedig annyi minden történt már azóta. Elkezdődött egy új év, tele új reményekkel, várakozásokkal. Ez az esztendő is meghozza a maga fájdalmait, örömeit, élményeit, mint ahogyan „tette” ezt az előző is. Egy volt ezek közül az élmények közül a decemberi orgona-bemutató a Deák téri evangélikus templomban.
Sokakat vonzott a téma szakmai része is: igen „intim kapcsolatba” kerülhetett az orgonával az, aki megmászva jó pár lépcsőt mutatott némi érdeklődést eme értékes hangszer iránt. Amatőr fejemmel csak akkor értettem meg a hangszerek királynőjét, amikor a művész úr részletes magyarázatot adott annak működési elvéről. Számomra a legnagyobb élmény az volt, amikor kezemet a basszustorony egyik sípja elé tartva érezhettem az azon kiáramló levegő lágy érintését. Fantasztikus érzés volt… Mindemellett nem feledkezve meg persze Vida Gáborról, aki – mint többek is mondták – egy igazi csoda, hiszen – valljuk be, nem sokan érzik át úgy a zenét, mint ő. Továbbá megemlíteném még a felejthetetlen orgonakipróbálást is. A valódi síporgonák fantasztikus zenei élményt nyújthatnak, ha képesek vagyunk azonosulni lelkükkel.
Rendkívüli készséget, és részletekbe menő szakértelmet tapasztalhattunk az orgonával történő közelebbi ismerkedés során házigazdánktól. Szeretettel és elfogyhatatlan türelemmel magyarázott; láttunk nyelvsípot, traktúrát, csuszkát mozgató elektropneumatikus rendszert, és mindent olyan természetes egyszerűséggel tárt elénk, hogy az is megérthette, akit eddig talán nem is érdekelt.
