|
9. Orgonabemutató a Fasori református templomban
Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. A kilencedik bemutatóra a Fasori református templomban került sor.  Dobi Bálint így foglalta össze élményeit: Mitől érzünk egy hangszínt, vagy néhány akkordot reneszánsznak, barokknak, vagy éppen romantikusnak? Mitől hat valami unalmasnak, netán kellemetlennek, míg mást "reggelig is elhallgatnánk"? A tudományos válasz minden bizonnyal létezik. Matematika és fizika az egész, akár az összhangzattan sajátosságaira gondolunk, akár a felhangok sokaságára, melyek egy-egy síp megszólaltatásakor keletkeznek.
Október 18-án este a Fasori református templomban matematikai képleteket nem láttunk, fizikai levezetésekbe sem bonyolódtunk bele. Pálúr János keze alatt megszólaltatott nagyszámú zenei illusztráció azonban segített benyomásokat szerezni a francia romantikus orgona hangzásvilágáról. A részletes magyarázatok nyomán pedig valódi ismereteket gyűjthettünk az épülő hangszer sajátosságairól, az építés részleteiről, sőt, néhány regisztrációs mesterfogást is elleshettünk.
Az 1913-ban felszentelt szecessziós templom elkészültekor felépítették az orgonát is, az ekkor fénykorát élő pécsi Angster cég opusát. A szép hangú, pneumatikus rendszerű, két manuálos, 28 regiszteres orgona javaromantikus stílusban készült. A nagy számú 8’-as regiszterből néhány, a század későbbi évtizedeiben a barokk orgonareform áldozata lett. Levagdosták őket, 2’-es és hasonló regiszterekké alakítva tették divatosabbá, "barokkosabbá" a hangzását.
1998-ban az orgona gazdája a párizsi tanulmányai után hazatért Pálúr János lett. Elmondása szerint Notre Dame nagyorgonáján edződött füllel hallgatva is azonnal megragadta az akkor már igen rossz állapotú hangszer hangjának szépsége. Az értékek megmentésére több alternatíva is szóbajött. Végül 2003-ban az eredeti hangszer rekonstruált sípanyagának megtartásával egy 47 regiszteres, 3 manuálos francia romantikus orgona megépítése mellett döntöttek. A régi játszóasztal elektromos összeköttetéssel a szentélyből szólaltatja meg az eredeti regisztereket. A karzaton kap helyet a három manuálos vadonat új, nagy játszóasztal, mely ottjártunk előtt három nappal érkezett meg.
 A szemlélő és a "felhasználó" számára is a két játékasztal a hangszerrel való igazi találkozási pont. A lenti, vagyis régi, de szépen restaurált, egészen könnyed billentésével a pneumatikus rendszert idézi. Az orgonista a közel száz éves játékasztal minden patinás részletét élvezheti. A fenti játszóasztal szinte mindenben ellentéte a lentinek. Építéséhez nemes fa anyagok mellett porcelánt is használtak, sőt a regisztergombokon aranyozás is feltűnik. A tervező Pálúr János számára a párizsi Saint Sulpice orgonája volt a minta, azonban a megvalósult asztal nem egyszerűen kópia. A hagyományos vonalak, anyagok ötvöződnek a modern formákkal, színekkel, olyan hatást keltve, mint a modern luxusautók belső terei, melyekben az anyagok hagyományosak – bőrülés, fa kormány – az összhatás azonban nagyon is modern.
A megszólaltatott orgonaművek élőben ritkán hallhatók, és tökéletesen alkalmasak voltak a még csak tízregiszteres orgona lehetőségeinek felvonultatására. Az elsőként elhangzott "Duruflé: fúga a Soisson-i katedráslis harangjának témájára" nem a hagyományos értelemben vett fúga. Nem tudom, hogy hogyan szól egy nagyorgonán, de teljesen betöltötte a teret, és a darab végére megszólaló plénum nem keltett hiányérzetet. Igazi kuriózumnak számít az orgonán megszólaltatott Rákóczi induló. Itt a működő három nyelvregiszter lépett előtérbe. A pregnáns, ritmikus előadás meggyőzött minket az építők – Pécsi manufaktúra – magas színvonalú műszaki teljesítményéről, mely a sípok ilyen pontos megszólalásához elengedhetetlen. A harmadik bemutatott mű nagy kedvencem, "Marcel Dupré: H-dúr prelúdium és fúgája" volt. A Darabot Cochereau, Notre Dame béli felvételéről ismertem meg, mely nagyban épít a megszólaló "hangorkán" tömeghatására. Itt objektív okok miatt más kifejezőeszközökre kellett támaszkodnia az előadónak, de a hatás így is lebilincselő volt!
Szót kell még ejteni az egyes regisztereket bemutató rövid karakter-improvizációkról. Káprázatos, csipkefinoman kidolgozott hangulatdarabok gyöngyöztek Pálúr János keze alatt melyek mindenféle ilyenkor szokásos szemfényvesztést nélkülöztek. Gondolom, sokan várjuk, hogy a helyszínen készült felvételen végre újra hallhassuk ezeket a kis remekműveket!
Az orgona gazdája, Pálúr János műsoraival a francia orgonazene művészeti konzuljának tekinthető. A készülő orgonája – melybe a szokásostól eltérően valódi francia sípok is kerülnek – avatja őt igazán a francia művészet nagykövetévé. A hangszínek bemutatásakor többször elhangzott: "ezzel az egy regiszterrel reggelig is tudnék játszani…" Mi pedig elhallgattuk volna reggelig, de a harmadik óra után mindannyian hazaindultunk.
A Fasori templom 2013-ban lesz 100 éves. Reméljük legkésőbb akkorra teljes pompájában állni fog az orgona, mely egészen biztos sok orgonistának ad inspirációt, a közönségnek pedig a miénkhez hasonló élményeket.
 Egy másik részt vevő, Bihari Gábor, aki másfél évet töltött az Aquincum kötelékében, mint inas, így számolt be az eseménykről: Első alkalommal vettem részt a Fidelio orgonabemutatóján. Nagy örömmel tölt el, hogy létezik ez a csapat, amelynek tagjai kiállnak a hangszerek királynője mellett egy olyan korban, amelyben az egyházak felső vezetése nem mondható éppen zenepártinak. Be kell valljam, teljesen meglepődtem.
Eleinte úgy sejtettem, hogy leszünk páran, és keresztül-kasul mászkálunk a hangszerben, miközben némi elméleti oktatásban részesülünk. Ezzel szemben egy némileg visszafogott stílusban megtartott, koncertszerű, kiválóan előkészített bemutatónak lehettem részese, amelyben megismerhettük ennek a félig elkészült, de már most kisebb csodákra képes hangszer-királynőnek a mikrokozmoszát. Nagy élmény volt hallgatni a felcsendülő darabokat, hiszen Pálúr János valóban mesteri előadóművész. Ugyanakkor jó érzéssel töltött el az ő szerény, szelíd és közvetlen stílusa.
A bemutató végén folytatott beszélgetések során megtudhattunk pár olyan információt, amelyet az ipari titkok szövevénye által hagyott lehetőségekhez mérten a művész úr elmondhatott (kétajkú fuvola, optikai kábel a két játékasztal között saját fejlesztésű protokollal, szoftveres setzer, stb...). Ami megfogott, az a hangulat. Eddig ismeretlen emberekkel tudtam kötetlenül beszélgetni az orgonát érintő kérdésekről. Egy nagyon kedves, jó csapatot ismerhettem meg. Úgy tervezem, hogy ezután is hűséges látogatója leszek az orgonabemutatóknak. Köszönet a szervezőnek és természetesen Pálúr Jánosnak, hogy vállalta ezt a nagyszerű estét.
(2007. október 18. 18:30 Fasori református templom (Budapest) – Pálúr János orgonabemutatója)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dobi Bálint így foglalta össze élményeit: Mitől érzünk egy hangszínt, vagy néhány akkordot reneszánsznak, barokknak, vagy éppen romantikusnak? Mitől hat valami unalmasnak, netán kellemetlennek, míg mást "reggelig is elhallgatnánk"? A tudományos válasz minden bizonnyal létezik. Matematika és fizika az egész, akár az összhangzattan sajátosságaira gondolunk, akár a felhangok sokaságára, melyek egy-egy síp megszólaltatásakor keletkeznek.
A szemlélő és a "felhasználó" számára is a két játékasztal a hangszerrel való igazi találkozási pont. A lenti, vagyis régi, de szépen restaurált, egészen könnyed billentésével a pneumatikus rendszert idézi. Az orgonista a közel száz éves játékasztal minden patinás részletét élvezheti. A fenti játszóasztal szinte mindenben ellentéte a lentinek. Építéséhez nemes fa anyagok mellett porcelánt is használtak, sőt a regisztergombokon aranyozás is feltűnik. A tervező Pálúr János számára a párizsi Saint Sulpice orgonája volt a minta, azonban a megvalósult asztal nem egyszerűen kópia. A hagyományos vonalak, anyagok ötvöződnek a modern formákkal, színekkel, olyan hatást keltve, mint a modern luxusautók belső terei, melyekben az anyagok hagyományosak – bőrülés, fa kormány – az összhatás azonban nagyon is modern.
Egy másik részt vevő, Bihari Gábor, aki másfél évet töltött az Aquincum kötelékében, mint inas, így számolt be az eseménykről: Első alkalommal vettem részt a Fidelio orgonabemutatóján. Nagy örömmel tölt el, hogy létezik ez a csapat, amelynek tagjai kiállnak a hangszerek királynője mellett egy olyan korban, amelyben az egyházak felső vezetése nem mondható éppen zenepártinak. Be kell valljam, teljesen meglepődtem.
